Létezhet olyan ország, ahol nem visszafelé lapoznak a naptárban. Tudják, hogy ami elmúlt, soha nem jön vissza már
Nézze meg itt a rajzfilmet!
Abban az országban csak a gyerekek sírnak a cumisüvegért. A felnőttek gondoskodnak magukról. Dolgoznak, munkát keresnek, és találnak is, mert az iskolákban olyasmit tanultak, amiből meg lehet élni. Ha kell, tanulnak tovább, mert tudják, hogy a világ nem vár rájuk.
Nem félnek attól, hogy közelebb jött a világ. Nem fenyegetést látnak a térképen, hanem lehetőségeket. Új barátokat, piacokat, feladatokat. Tudják, hogy széllel szemben kár köpködni. Inkább hozzáigazítják a szélhez a vitorlájukat. És az erőműveket.
Abban az országban a szabálysértés nem menő. Az iskolakerülés, a gyorshajtás és az adócsalás nem kurucos hőstett, hanem szégyen. Az orvos, a hivatalnok, a bíró értetlenül pislog, amikor borítékot mutatnak neki. Mert ott a szabályok betartása nem lehetetlen. Az orvos, a hivatalnok és a bíró vesztegetés nélkül is elvégzi a munkáját. Nem kenőpénzért, hanem tisztes fizetésért. A rendőr nem traffipaxozni megy a kint felejtett táblához, hanem azért, hogy leszerelje.
Ez a kis ország felismerte, hogy hitelből élni felelőtlenség. Az autópályán nem azt mondja apa a fiának, hogy nézd a rohadékot a lopott sportkocsijában. Azt mondja inkább: tanulj és dolgozz, fiam, hogy neked is legyen ilyen autód. És néha majd kölcsönkérem.
Itt nem irigységet és gyűlöletet vált ki a siker. Ám a gazdagok tudják, hogy a szerencse is velük volt. Ezért a pénzüket nem csak sportautóra költik, és pláne nem száguldoznak vele lakott területen. Segítenek azokon, akikkel a balsors kibabrált: adakoznak és adóznak.
De ez az állam nem is szedi el senkitől a fizetése felét. Itt érdemes tanulni és dolgozni, mert a jó munka jutalma azt gazdagítja, aki elvégezte.
Ebben az országban együtt élnek konzervatívok, liberálisok és szociáldemokraták; hívők és ateisták. És köszönnek egymásnak. Tudomásul veszik, hogy különböznek. Elfogadják, hogy a nemzet: szubkultúrák szövedéke. Magyar diszkósok, magyar gazdák, magyar melegek, zsidók és cigányok, szevasztok! Ők együtt a magyarok: él nemzet e hazán. Szent István üzeni: az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ez az ország erős, mert sokszínű, és elviseli saját tarkaságát.
Létezhet olyan ország, ahol nem visszafelé lapoznak a naptárban. Tudják, hogy ami elmúlt, soha nem jön vissza már. Megbűnhődte már e nép. Rég halott vezéreiket nem ássák ki a sírból. De megállnak a sírjuk fölött, és figyelnek, nehogy véletlenül kimásszanak onnan. Tanulnak a hibákból, és nem akarják azokat újra elkövetni.
Egyszer talán lesz egy ilyen ország a Föld nevű kisbolygón. Lehetne a neve: Magyarország.