A pályakezdő munkanélküliek majdnem fele csak általános iskolát végzett, harmada olyan középiskolát, ami nem ad szakképesítést
A munkanélküliség az iskolában kezdődik. Illetve akkor, amikor a leendő munkanélküli úgy lép ki az iskolából, hogy nincs szakmája. Vagy egyszerűen nem tud semmi olyasmit, amiért munkát kapna.
A pályakezdő munkanélküliek majdnem fele csak általános iskolát végzett, harmada olyan középiskolát, ami nem ad szakképesítést. Még nehezebb azok dolga, akik az általánosból is kimaradtak. De az is kevés ma már, ha valami akármilyen diploma lapul a zsebben. A munkáltatók használható tudást várnak. Akinek nincs, az pórul jár.
Sőt az sem elég, ha szakmája van az embernek. Lehet, hogy az a foglalkozás egyszer csak megszűnik, mint a páncélkovácsé vagy a huszáré. Vagy fejlődik, átalakul: új gépek, új módszerek jelennek meg, és aki nem tudja ezeket használni, az hiába keres huszári állást: olyan többé nincsen. Nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem mindenki, aki jó akar maradni.
Segíti a tanulást, ha a gazdaság szereplői, a vállalkozások szoros kapcsolatban vannak az iskolákkal. Hiszen a cégek azok, akik naponta használják és alakítják azt a tudást, amit az iskola át próbál adni. Tapasztalataik gyakran frissebbek, használhatóbbak a tankönyveknél. Ha beszállnak az oktatásba, azzal ők is jól járnak, mert az új munkaerő már tudni fogja, mi a dörgés.
A munkára fogható tudás kincset ér, de vannak, akik már túl vannak az iskolán, és szakma nélkül maradtak. A felnőttképzési programok lehetőséget adnak arra, hogy aki dolgozni akar, de fiatalkorában nem sikerült szakmát szereznie, pótolhassa a lemaradást. Nehéz visszaülni az iskolapadba, és felnőtt fejjel tanulni, de érdemes. Az ország nem mondhat le senkiről, de csak azon segíthet, aki maga is hajlandó lépni egyet előre.